Vallások az ókorban

Az emberiség legősibb kérdéseinek egyike a világ keletkezése és működése. Az erre adott válaszok sokfélék lehetnek:

• mitológiai,
• vallásos,
• filozófiai,
• tudományos tények (ősrobbanás elmélete, evolúció).

1. Az ókori Közel-Kelet vallásai:

- A mezopotámiai és az egyiptomi vallások népekhez, államokhoz kapcsolódtak. Politeista (= többistenhívő) vallások voltak.

- Mezopotámiában kezdetben minden város saját hiedelemvilággal rendelkezett, melyből a papok egységes sumer-akkád-babiloni mitológiát alakítottak ki. Isteneik ember alakúak voltak.

- Egyiptom főistene Ré, a Nap volt, akit Amon és Aton néven is tiszteltek. A fáraók a napisten nevében és védelme alatt uralkodtak. Isteneik megőrizték állati alakjukat. Az egyiptomiak hite szerint az ember a túlvilágon tovább él, ezért mumifikálással óvták meg a testet az enyészettől.

- A perzsák vallása a jó és a rossz küzdelmét állítja a középpontba, ezért dualista jellegűnek tekintik. Alapítója Zarathusztra. Tanításai középpontjában a világot teremtő jó és a világ lerombolására törekvő gonosz állandó harca áll. Az embernek magának kell eldöntenie, hogy kinek az oldalára áll.

- A zsidóság monoteista (=egyistenhívő) vallást alakított ki története során. A zsidó nép megpróbáltatásainak hatására a törzsi istenek közül egyedül Jahve, a vihar istenének tisztelete maradt fenn, akiből a világmindenség egyetlen istene lett. Istenük láthatatlan és mindenható. A „babiloni fogság” után a Kr. e. 6. században kialakult a monoteizmus. A zsidó vallás tanításait a héber Biblia (Ószövetség) foglalja össze.

2. Az ókori India és Kína vallásai:

- India politeista vallásai a brahmanizmus és a Buddhizmus. A brahmanizmus főistenei Brahma, Visnu és Siva. A vallásban az újjászületést, a reinkarnációt, a karma határozza meg. A Buddhizmus célja a lélek nyugalmi állapotba, a nirvánába elérése.

- A kínai univerzizmus az ég, a föld és az ember harmonikus egységét hirdeti. Jelképe a jin-jang. A Kr. e. 6. században két vallási-filozófiai rendszer alakult ki, a taoizmus és a konfucianizmus. A konfucionizmus alapítója Konfuciusz (Kung-Fu-ce) az erkölcsi nevelést, a hagyományok tiszteletét és a közösség érdekeinek szolgálatát hirdette. A taoizmus alapítója Lao-ce a természet törvényével (Tao) való összhang elérését tartotta fontosnak.

3. Az ókori görög vallás jellemzői:

- A görög vallás politeista (= többisten hívő) volt. A teremtésmítosz szerint a világ és az istenek a khaoszból jöttek létre. Az isteneket ember alakúnak (= antropomorf) képzelték el, emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket. Az istenek és az emberek tetteit a görög mitológiabeszéli el, amely irodalmi és művészeti alkotásokban maradt fenn. Az istenek több nemzedéke váltotta egymást.

- Az olimposzi isteneket az egész görögség tisztelte. A görög mitológiában nem csak istenek és emberek, hanem héroszok (= félistenek) is szerepeltek.

- A görög valást a közösséghez tartozás fejezte ki. A polisz lakóit összefűzte a helyi kultusz. A templom előtt papok mutatták be az áldozatokat. A fontos ügyekben az istenek tanácsát jóslással tudták meg (pl. Delphoi és dodonai jósda).

- Az istenek tiszteletére ünnepségeket és versenyeket rendeztek, így alakult ki a színház és az olimpia(Kr. e. 776-tól) is. Különleges szerepe volt a pánhellén kultuszhelyeknek.

- A kultikus életből fejlődött ki és vált önálló tevékenységgé az építészet és a művészet.

4. A római vallás jellemzői:

- A Rómát alapító latinok kezdetben természeti jelenségeket és az ősök szellemét tisztelték. A római mitológiában az etruszkok hatására megjelentek a görög mintájú ember alakú istenek, akik meghatározottfeladatkört láttak el. Akaratukat természeti jelek útján közölték az emberekkel. Az istenek által adott jelek értelmezése a jóspapok feladata volt (pl. madárjós).

- A császárkorban főként a birodalom keleti felében terjedt el az uralkodók vallásos tisztelete a „császárkultusz”, amely alkalmas volt az egyeduralom alátámasztására.

- A misztériumvallások is keletről érkeztek a birodalomba. A császárkorban kibontakozó válság hatására megnőtt az istennel való személyes kapcsolat igénye, amely elősegítette az új tanítások gyors terjedését, államvallássá válását (pl. kereszténység).

5. A kereszténység kialakulása:

- A vallási élet változása a Római Birodalomban:

• a görög-római vallás nem követelt meg hitet
  • a lényeg a szertartásokon való részvétel volt (kapcsolat az állammal)
  • nem nyújtott vigaszt, nem ígért biztonságot, ezért
• egyre többen fordultak a keleti kultuszok felé:
  • misztériumvallások (Mithras, Ízisz, Dionüszosz)
  • császárok istenítése (keleti tartományok)

- Palesztina Jézus korában:

• a zsidók (egyistenhívő nép) a Megváltót (Messiás) várták
  • a hagyomány őrzői a farizeusok (zsidó írástudók),
  • az esszénusok = újszövetség közössége (Kumrán-hegység)
    • őskeresztény gyülekezet
    • a Megváltó eljövetelét és a bűnbánatot hirdették

- Jézus Krisztus:

• elnevezései: Názáreti, Jézus = Józsua, Megváltó = Messiás (héber) felszabadító, Krisztus = Krisztosz (görög)
• életét és tanításait az evangélium = örömhír — Újszövetség (Máté, Márk, Lukács, János) beszéli el.
• élete utolsó 3 évében tanított:
  • tanítványaival, az apostolokkal járta Júdea városait
  • hirdette a végítéletet, a megbocsátást, az üdvösség reményét,
  • csak az Istenbe vetett hit és egymás szeretete számít,

• • ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet, az erőszakot.
• új alapokra helyezte a zsidó hitet (Isten egyetemes, nem csak a zsidó nép istene), ezért halálra ítélték.

A keresztény egyház kialakulása:

- Jézus tanításai a széles tömegekre hatottak a Római Birodalomban:

• Szent Pál (Saulus) tanítása (Jézus a halálával minden ember bűneit megváltotta) minden népet megszólított:
  • mindenki egyenlőnek számított, (rabszolgák is)

• • minden keresztény vagyonának és jövedelmének egy részét a közös kasszába adta,
  • összejöveteleiket vasárnap tartották
  • a szertartást pap vagy püspök vezette
• kialakult a keresztény egyház:
  • megjelentek a keresztény dogmák:
    • Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, a Messiás, egyszerre valóságos ember és Isten
    • "Szentháromság”- Isten egylényegű három személy: Atya, Fiú, és Lélek (Szentlélek)
    • Szűz Mária = istenanya (Jézus anyja)
    • Jézust keresztre feszítették és feltámadt.
  • kialakult az egyházszervezet:
  • • a közösség irányítói a felügyelők = püspökök (episzkoposz),
    • az idősebbek - presbiterek,
    • a püspökök segítői a diakónusok (szolgák),
  • kialakult az állandó szertartásrend (ünnepek, áldozás, keresztelés, úrvacsora).

A kereszténység győzelme:

• a keresztény hitet az 1.3. század császárjai üldözték

• 313-ban Constantinus rendelete (milánói ediktum) engedélyezte a keresztény vallás gyakorlását

• 325-ben a niceai zsinaton döntést hozott Jézus „egylényegűségéről” (Szentháromság tana)

• 391-ben Theodosius császár egyedüli vallássá nyilvánította a

kereszténységet.