Magyarország helyzete a 18. század elején:
- A török ellen vívott felszabadító háború és a Rákóczi szabadságharc küzdelmei megviselték az országot:
- a hódoltsági terület romokban hevert,
- az ország nagy területe elnéptelenedett,
- a lakosság számaránya visszaesett (15. század végi állapot: 3,4-4 millió fő körül)
- Az emberveszteség okai:
- háborús áldozatok
- éhínség („kis jégkorszak”)
- fertőzések (a 18. században zajló pestis, kolera stb.)
Ezért az elpusztult országrészek újranépesítésére volt szükség.
Az újranépesítés formái:
- Szervezett betelepítés (főként svábok=katolikus németek):
- a Habsburg kormányzat szervezett betelepítési politikába kezdett, melyet
- a nagybirtokosok is segítették (kedvezményeket, kiváltságokat helyeztek kilátásba),
- céljuk: az adózó réteg növelése, katolikus hit terjesztése.
- Szervezés nélküli önkéntes bevándorlás (románok, szerbek, ruszinok, szlovákok, lengyelek stb.):
- jobb élet reményében:
- szabad földek
- kedvezmények
- védelem
- Belső vándorlás (migráció, főként a magyarok vettek részt benne):
- főként déli irányba vándoroltak, visszatértek korábbi lakóhelyükre
- Alföld
- Dunántúl
- Természetes szaporodás (jobb életkörülmények, béke).
Az újranépesítés következményi:
- A Magyar Királyság etnikai összetétele teljesen átalakult:
- a magyarok aránya a 15. században 80% körül volt a Kárpát-medencében
- a 18. sz. végére már csak 40% körüli a magyarság aránya (főként az ország középső területein éltek).
- Soknemzetiségű állam lettünk.
- Kevertnemzetiségű területek és etnikai szigetek alakultak ki a nemzetiségi területek határainál.
A magyarországi nemzetiségek:
- Szlovákok („tótok”):
- a Felvidék északi részein és
- az Alföld déli részein (pl.: Békés megye) telepedtek le
- Románok („oláhok”):
- Erdélyben
- a Partiumban
- Szászföldön
- és dél-kelet Magyarországon éltek.
- Szerbek („rácok”):
- a déli határőrterületeken
- és a Duna mentén éltek.
- Horvátok:
- a Délvidéken
- és a horvát-dalmát területeken laktak.
- Szlovének (vendek):
- a délnyugati területeken éltek.
- Ruszinok (kárpátukránok):
- Kárpátalján éltek (észak-keleti országrész).
- Németek:
- városi német polgárok, evangélikus szászok:
- a Szepességben
- Erdélyben éltek.
- katolikus sváb parasztok:
- az elnéptelenedett országrészekbe telepítették őket,
- főként mezőgazdasági munkát végeztek.
- Más népek, pl. cigányok és zsidók
- elszórtan éltek,
- egy részük még vándorló életmódot folytatott.
A nemzetiségek helyzete:
- A magyar területeken élő nemzetiségek ún. „csonka társadalmak”, mert:
- nincs nemességük,
- a vezető szerepet a papság és a polgárság képviseli, ezért
- a nemzetiségek életében az egyházé a fontos szerep:
- a katolikus szlovákok főleg jobbágyok és kispolgárok (mesterek),
- a ruszinok többségükben jobbágyok, a görög keleti papság vezette őket,
- a románok állattartással foglalkoztak, görögkatolikus papság vezette őket,
- a szerbek a Haditanács vezetése alatt álltak, jobbágyok és kereskedők, a szerb ortodox egyház vezette őket,
- A nemzetiségek egy tömbben, főként az ország határai mentén telepedtek le (a németeket kivéve, akik szórtan).
- Elhelyezkedésük későbbi következménye: az I. világháború után az "anyaországok"-hoz csatlakoztak, pl. románok és szerbek.