Magyar történelem

Magyarország a reformkorban

1. Politikai helyzet a reformkor előtt:

- A Napóleon ellen vívott háborúk végéig az osztrák kormányzat együttműködött a magyar rendekkel, mert szüksége volt a támogatásukra (adó és újoncok megajánlása).

- A háború következményei Magyarországon:

  • politikai válság:
    • 1813 után nem hívták össze az országgyűlést,
    • helyre állt az abszolutizmus rendszere,
  • gazdasági válság:
    • a magyar nemesség elszegényedett, mert a többszöri devalváció hatására a megtakarításai elértéktelenedtek,
    • a majorsági gazdálkodás stagnáló állapotba került,
    • a céhes ipar csődbe jutott.

- Európában az1820-as évek elejétől forradalmak zajlottak, ezért az osztrák állam válságba került (államcsőd veszélye). Következménye:

  • I. Ferenc lazított a szorításon,
  • 1825-27 között összehívták a magyar országgyűlést Pozsonyba.

2. A reformkor kibontakozása:

- Előzménye:

  • 1825. évi pozsonyi országgyűlés,
  • albizottságok felállítása a gazdasági, közigazgatási és politikai reformok előkészítésére,
  • MTA megalapítása közadakozásból (Széchenyi javaslatára).

- Időszaka:

  • 1830-ban kezdődött:
    • az országgyűlés döntése alapján a hivatali ügyintézés nyelve a magyar lett,
    • a megyei közgyűlések elé kerültek a bizottságok által kidolgozott reformjavaslatok,
    • megjelent Széchenyi Hitel című könyve.
  • 1848. március 15-én ért véget.

- A reformok elfogadásának helyszínei az országgyűlések és a megyegyűlések voltak. Itt jelentkeztek a reform erők. Céljaik:

  • feudális korlátok lebontása,
  • polgári alkotmányosság,
  • szuverenitás.

- Országgyűlések: 1825-27; 1830; 1832-36; 1839-40; 1843-44; 1847-48.

- A reformkor elindítója gróf Széchenyi István (1791-1860) volt.

3. Gróf Széchenyi István fellépése:

Származása, élete:

  • arisztokrata származású,
  • édesapja gróf Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum és a nemzeti könyvtár alapítója,
  • édesanyja Festetics Julianna volt,
  • nagybátyja Festetics György volt a keszthelyi Georgikon alapítója,
  • a napóleoni háborúk korában önkéntes katona volt,
  • leszerelése után nyugat-európai körutazást tett,
  • angliai útja során jött rá a reformok szükségességére.

- Az 1825-27. évi pozsonyi országgyűlésen felajánlotta birtokai egy évi tiszta jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (célja: a magyar nyelvet fejlesztő tudós társaság létrehozása volt).

Gróf Széchenyi István portréja, Barabás Miklós festménye (1848)
Gróf Széchenyi István (Barabás Miklós, 1848) · Barabás Miklós, Public domain

Politikai programja:

- Széchenyi politikai programját írásaiban fejtette ki.

- Fő művei:

  • Hitel – 1830
  • Világ – 1831
  • Stádium – 1833

- Céljai:

  • ősiség eltörlése és a feudális viszonyok megváltoztatása,
  • közteherviselés,
  • törvény előtti egyenlőség,
  • cenzúra eltörlése (sajtószabadság),
  • nemzeti érdekegyesítés,
  • mezőgazdaság tőkés átalakítása,
  • polgári földtulajdon,
  • infrastruktúra kiépítése,
  • jobbágyfelszabadítás önkéntes örökváltsággal,
  • magyar nyelv hivatalossá tétele,
  • lassú, folyamatos, mindenre kiterjedő fejlődés, a Habsburgokkal együttműködve.

- A reformok véghezvitelében az arisztokráciára kívánt támaszkodni (tudás, egzisztencia, kapcsolatok stb).

- Tevékenységének hatására színre léptek a reform erők: p. Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Eötvös József stb.

Wesselényi Miklós, a reformkor egyik előfutára, litográfián
Wesselényi Miklós · Franz Eybl, Public domain

Gyakorlati tevékenysége:

- Széchenyi saját vagyonából, az arisztokrácia és egy szűk magántőkés támogatói kör adakozásából kezdte meg tervei gyakorlati megvalósítását. Később kormányzati megbízást vállalt (kormánybiztos lett) és állami forrásokat is bevont a fejlesztésekbe.

- Legfontosabb gyakorlati alkotásai:

  • MTA megalapítása - 1825,
  • Nemzeti Kaszinó alapítása,
  • lóversenyzés és lótenyésztés,
  • folyószabályozások (Tisza, Duna – Vaskapu, Dráva),
  • gőzhajózás (a Dunán és a Balatonon),
  • Lánchíd,
  • vasútépítés (1846 - Pest-Vác vasútvonal),
  • iparfejlesztés (Hengermalom, Óbudai Hajógyár, vasöntöde - Ganz Ábrahám),
  • gépgyártás beindítása,
  • stb.

4. Kossuth Lajos fellépése:

Származása, élete:

  • Monokon született 1802-ben, elszegényedett köznemesi családban,
  • ügyvédi diplomát szerzett,
  • Zemplén vármegyében különböző megbízásokat teljesített (pl. kolerabiztos volt),
  • az 1832-36. évi országgyűlésen Zemplén megye követe,
  • szerkeszti az Országgyűlési Tudósításokat,
  • az országgyűlés után szerkeszti a Törvényhatósági Tudósításokat,
  • tevékenységéért 1837-ben politikai pert indítottak ellene és börtönbe került,
  • 1840-ben kiszabadult és az induló Pesti Hírlap (1841.) szerkesztésével bízták meg,
  • a Pesti Hírlapban bontakozott ki politikai és gazdasági programja.

Politikai és gazdasági programja:

  • polgári egyenlőség megteremtése (jogkiterjesztéssel),
  • nemzeti érdekegyesítés,
  • törvény előtti egyenlőség,
  • kötelező örökváltság,
  • közteherviselés,
  • népképviselet,
  • önálló Magyarország a Habsburg Monarchián belül (alkotmányos önrendelkezés),
  • önálló vámterület,
  • Védegylet létrehozása (1844.)

- Programját a köznemesség vezetésével kívánta megvalósítani nemzeti érdekegyesítés útján.

Kossuth Lajos 1848-ban, kalapját lengetve, háttérben a lánchíd tornyaival (színezett kép)
Kossuth Lajos (1848) · Tyroler József, Public domain

5. Széchenyi és Kossuth vitája:

- 1841-től a Pesti Hírlap hasábjain bontakozott ki Kossuth programja, amely radikálisabb átalakítást javasolt. Válaszul Széchenyi sajtóvitát kezdeményezett (Kelet Népe c. újság).

- Vitájuk fő kérdése a „haza és haladás” ügye volt.

- Válaszaik:

  • Széchenyi:
    • megfontolt, mindenre kiterjedő reformokat javasolt,
    • együttműködést szorgalmazott Ausztriával (ameddig szükséges),
    • a gazdasági és politikai felzárkózást kívánt elérni,
    • fontosnak tartotta a polgárosodást.
  • Kossuth:
    • gyorsabb politikai előrehaladást akart,
    • a szembenállás felvállalását elfogadhatónak tartotta Ausztriával,
    • a nemzeti önállóság megteremtését szorgalmazta, (a forradalom után a függetlenségét)
    • a gazdasági fejlődésnél fontosabbnak tartotta a politikai szabadságot.

- A vita 1846-ig tartott, melynek során a reformokat támogató erők Kossuth oldalára álltak, és elfordultak Széchenyitől. (Vitáik ellenére 1848-ban mindketten tagjai lettek a Batthyány kormánynak.)

6. Politikai helyzet a forradalom küszöbén:

- Az 1843-44. évi országgyűlésen a reformerők komoly sikereket értek el:

  • a magyar lett a hivatalos államnyelv,
  • elismerték a nem nemesek földbirtoklási és hivatalviselési jogát (polgári jogegyenlőség).

- A további reformok megakadályozása érdekében a császári udvar adminisztrátorokat nevezett ki az ellenzéki vármegyék élére.

- A kialakult helyzetre reagálva politikai pártok és csoportok jöttek létre:

  • 1846-ban megalakult a Konzervatív Párt:
    • mérsékelt reformokat javasolt, hogy megakadályozza a radikális változásokat,
    • a császári udvar érdekeit képviselték, nemzeti látszattal,
    • vezetői: Dessewffy Aurél és Emil.
  • 1847-ben létrejött az Ellenzéki Párt:
    • programját Deák Ferenc foglalta össze az Ellenzéki Nyilatkozatban (alapja: Kossuth programja),
    • Magyarország mellett az osztrák örökös tartományokban is alkotmányos berendezkedést javasolt,
    • vezetői: Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Teleki László.
  • a Centralisták (1845):
    • polgári alkotmányos állam megteremtését szorgalmazták,
    • felelős kormány felállítását és népképviseleti törvényhozást javasoltak,
    • vezetői: Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, Csengery Antal.
  • radikálisok:
    • céljuk: azonnali forradalom,
    • képviselőik: Táncsics Mihály, Petőfi Sándor, Táncsics, Jókai Mór, Vasvári Pál stb.

- 1848. március 3-án a pozsonyi országgyűlésen elhangzott Kossuth „felirati beszéde”, melynek hatására március 13-án Bécsben kitört a forradalom.

7. A nemzetiségek ébredése a reformkori Magyarországon:

- A soknemzetiségű Magyarország a 18. század folyamán alakult ki:

  • a nemzetiségek többsége elkülönülten élt, de éles határok nem alakultak ki közöttük, sok helyen keveredtek egymással,
  • az 1787. évi népszámlálás alapján a magyar volt a többségi nemzet, de
  • a magyarok száma az ország lakosságának csak kevesebb, mint 50%-át adta.

- A reformkor kezdetén Magyarországon is megindult a polgárosodás folyamata, ami felgyorsította a nemzetiségek öntudatra ébredését. Okai:

  • a magyar nyelv államnyelvvé válását (1844) a nemzetiségek saját létük elleni támadásnak tekintették,
  • a reformkori magyar politikai körök szándéka a nemzetállam megvalósítása volt, ezért
  • a nemzet és az állam fogalmát összekapcsolták (minden magyarországi lakos egy politikai nemzetbe tartozik, ezen belül léteznek különböző népek pl. magyarok, horvátok, szerbek stb.).

- A nemzeti mozgalmak felismerték, hogy a kultúra hordozója a nép, ezért megkezdték a népi kultúrájuk értékeinek gyűjtését, kutatását.

- A magyarországi nemzetiségek helyzete, nemzeti törekvéseik:

  • A horvátok:
    • a magyarokhoz hasonlóan, teljes nemzetet alkottak:
    • saját nemességgel, országgyűléssel, báni kormánnyal rendelkeztek,
    • az illírizmus elmélete volt a nemzetté válásuk eszköze,
    • feladatuknak tartották az összes délszláv nép egyesítését.
  • A szerbek:
    • csonka társadalmat alkottak, mert hiányzott a nemességük,
    • helyzetük sajátos volt, mert a török háborúk alatt önkormányzatot és egyházi autonómiát kaptak,
    • szellemi vezetőik az ortodox pópák és a határőrvidéki katonatisztek voltak,
    • ők is a délszláv nép vezetését érezték hivatásuknak,
    • az összes szerbek lakta vidéket igényelték, még ott is, ahol jelentős kisebbségben voltak.
  • A szlovákok:
    • fő követelése az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére irányult,
    • városokban élő értelmiségük elmagyarosodott,
    • a Magyar Királyságot tekintette hazájának, nem gondoltak elszakadásra.
  • A románok:
    • Erdélyben a 18. század folyamán többségbe kerültek,
    • nem ismerték el őket negyedik nemzetnek,
    • őseiket a rómaiak által meghódított, romanizált dákokban látták (dákoromán elmélet).

- A reformkorban a társadalom modernizálása és a nemzetiségi kérdés megoldása elmaradt.

- A népek közötti feszültség akkor jutott a csúcspontra (1848-49), amikor összefogásra, egységre lett volna szükség.

Tartalomjegyzék

Megjelenés

Betűméret
Betűméret: 100%
Téma

Ez az oldal

Kivetítés