Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte

Magyarország helyzete 1849 után:

- 1849-ben, világosi fegyverletétel után Haynau tábornok megtorolta a magyar szabadságharcot:

• október 6-án kivégeztette a 13 „aradi” vértanút (honvédtábornokok) és Batthyány Lajos miniszterelnököt,
• 120 embert ítélt halálra,
• ezreket börtönzött be.

- 1851-59 között Ferenc József nyílt önkényuralmat vezetett be, Alexander Bach belügyminiszter vezetésével (Bach-korszak). A cél egységes birodalom kialakítása volt:

• a király irányít kizárólagosan,
• Magyarországot kerületekre osztották,
• centralizált közigazgatás vezettek be,
• osztrák mintára építették ki a polgári államot:
  • modernizálták a közigazgatást és a jogrendszert,
  • külföldi tőke bevonásával megindult a modernizáció,
  • fejlődött az ipar (pl. vasúthálózat kiépítése),
  • felgyorsult a polgárosodás,
  • a belső vámhatár megszűnése egységes piacot alakított ki.

- A magyar nemesség egy része a kialakult helyzetben az ellenállás valamely formáját választotta:

• aktív ellenállás (merénylet, összeesküvés, gerilla akciók),
• passzív ellenállás (Deák Ferenc és köre - a hatalom kijátszása, adócsalás, politikai passzivitás),
• emigráció (Kossuth, Klapka).

A kiegyezés előzményei:

- 1859-ben Ausztria kudarcot vallott az olasz egységért vívott háborúban. Következménye:

• pénzügyi csőd,
• a magyar emigráció szervezkedésbe kezdett Kossuth vezetésével (Magyar Légió).

- I. Ferenc József (1848-1916) felismerte, hogy változtatni kell:

• menesztette Bach belügyminisztert és a konzervatív arisztokrácia felé nyitott,
• 1860-ban kiadta az Októberi Diploma nevű konzervatív alkotmánytervezetet, amely az 1847-es állapot visszaállítása volt,
• 1861-ben az októberi diplomát kiegészítette a februári pátens, amely meghatározta az összbirodalmi gyűlés összetételét (a 343 képviselői helyből 85 jutott Magyarországnak, amely tartományként vett volna részt),
• 1861-ben I. Ferenc József összehívta a magyar országgyűlést, a birodalmi gyűlésbe delegált képviselők választására.

- A magyar országgyűlésben vita alakult ki az uralkodóval való viszony kérdésében:

• Felirati Párt:
  • Deák Ferenc vezetésével elismerik Ferenc József uralmát (a Pragmatica Sanctiora hivatkozva),
  • cél: különállás Ausztriától.
• Határozati Párt:
  • Teleki László vezetésével nem ismerik el Ferenc József uralmát,
  • cél: a függetlenség.
• Teleki öngyilkossága után a vitát a felirati pártiak nyerték, Ferenc József azonban feloszlatta az országgyűlést.

- Az uralkodó Anton Schmerling vezetésével alkotmányos és mérsékelten liberális jellegű irányítást vezetett be (Schmerling provizórium - átmeneti korszak).

- A helyzet megoldása érdekében Deák Ferenc közzé tette a „Húsvéti cikk”- et (Pesti Napló, 1865. IV. 16.):

• a Habsburg-birodalom biztonsága a legfőbb cél Magyarország számára is,
• az 1848-as magyar alkotmány visszaállítása néhány önálló ügy feladásával („közös ügyek”),
• alkotmányosság Ausztriában is.

- 1866-ban Ausztria vereséget szenvedett a német egységért vívott háborúban a porosz hadseregtől Könnigratz-nél. A vereség hatására felgyorsult a kiegyezés elfogadása:

• magyar kormány alakult Andrássy Gyula vezetésével,
• 1867-ben létrejött az osztrák-magyar kiegyezés,
• I. Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták (Buda, 1867. VI. 8.).

A kiegyezés tartalma:

- Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia (Osztrák Császárság + Magyar Királyság) mint dualista állam (kétpólusú irányítás). Jogi alapja a Pragmatica Sanctio.

- A két államot a közös dolgok kapcsolták össze:

• közös az uralkodó (I. Ferenc József),
• közös minisztériumokat működtettek: a külügy és hadügy és ezek finanszírozása miatt közös pénzügy,
• a közös ügyek terheire kvótát állapítottak meg (Ausztria 70%, Magyarország 30 %), melyet tízévente felülvizsgáltak,
• közös hadsereg vezényleti nyelve német volt, ezért a magyarok kiengesztelése érdekében korlátozott számú magyar honvédség alakult, amely csak a magyar határokon belül tevékenykedhetett,
• közös érdekű ügyek voltak még:
  • közös vámterület,
  • közös jegybank,
  • közös államadósság átvállalása.

- Mindkét államnak önálló parlamentje volt, melyek évente 60-60 fős delegációt állítottak fel a közös ügyek rendezésére.

- Mindkét állam külön intézte belső ügyeit kormányzatán keresztül.

- Magyarországot és Erdélyt is egyesítették.

A kiegyezés hatása és megítélése:

- Részben megvalósult Magyarország önállósága

- Jelentős változások mentek végbe:

• a feudalizmus lebontása,
• polgárosodás,
• gazdasági felemelkedés,
• tudományos és kulturális megújulás.

- Az eredmények ellenére a kiegyezés történeti megítélése vitatott.

- Vélemények:

• szükséges kompromisszum volt (Deák és követői),
• árulás volt (Kossuth - Kassandra-levél, ami megjósolta a Monarchia bukását),
• polgári és gazdasági felemelkedést jelentett, mert a „boldog békeidők” korszaka volt (az utókor ítélete).